EGYIPTOMI TÜSKÉSEGÉR
Hazájukban köves területen is és sűrű növényzetben is megélnek. Területüket harciasan védik, az idegen fajtársakat elkergetik. Épp ezért két idegen hímet nőstények mellett összetenni nem szabad, csúnyán megtépik egymást.
A testük felső fele világos barna, szőrük tüskeszerű, melyet felmeresztenek, ha megijednek, vagy ragadozóval kerülnek szembe, igyekeznek nagyobbnak látszani. A testük alsó fele fehér. Füleik nagyok, farkuk hosszú és szőrtelen. Farkuk pikkelyes. 8-13 cm hosszúak.
Közösségekben élnek. Általában egy hím és családja. Előnyben részesítik a növényi eredetű táplálékot, de nem válogatósak. A nap kora reggeli és késő délutáni, illetve esti óráiban a legaktívabbak. Nagyon könnyen megijednek, s ha egyszer megijednek, akkor hosszú időre bizalmatlanokká válhatnak. Ha nem ijesztjük meg őket, akkor nagyon szelídek maradnak. Ha őket választjuk házi kedvencnek, akkor nagyon figyeljünk arra, hogy olyan helyről vegyük őket, ahol nincsenek zsúfoltan tartva. Emiatt gyakran harcolnak egymással, összeharapdálják egymást, s hozzánk már úgy kerülnek, hogy félénkek és bizalmatlanok, amit nehezen felejtenek el.
A vemhesség 6-7 hétig tart, leggyakrabban 2-3 kölyök születik, de lehet több is. A hosszú vemhességi idő miatt a kicsik sokkal fejlettebbek, mint más egérféléknél. A természetben főleg tavasszal és nyáron szaporodnak. A nevelés elsősorban a nőstény feladata, a hím többnyire csak őrködik. ha több nőstény van együtt, akkor közösen nevelik a kölyköket. Hat-hetes koruk körül válnak ivaréretté és általában 3 évig élnek.
Tartásuk egyszerű. Két egérkének elég egy 15-20 literes akvárium ráccsal lefedve, mivel nagy ugróművészek, a rács pedig legyen elég sűrű. Nem szeretnek csupasz forgácson lenni, tegyünk be neki ágakat, kereket, homokozót kis dobozban, amit WC-nek használhatnak. Nekünk is könnyebb így őket takarítani.
Szükségük van odúra is, mivel napközben szeretnek elbújni. Etetésük is könnyű. Vegyes rágcsálóeleséggel, zöldségfélékkel, gyümölcsökkel, száraz kenyérrel elégedettek lesznek. (nálam a körte és a szőlő a menő)
Soha ne fogjuk meg őket a farkuknál fogva. Eredmény: megijednek, elengedik a farok bőrét, ami a kezünkben marad, és a sérült farokrészt utána el is dobják. Ha kivesszük őket, mindenképpen nagyon óvatosan kell bánni velük, s vigyázni, hogy ne tudjanak megszökni. Ez egyébként a lakhely kialakításánál is fontos, ugyanis hatalmasat tudnak ugrani, és kisebb réseken is kiférnek. Ha megszöknek, akkor valószínű, hogy meleg, sötét helyet keresnek maguknak, ahol megbújnak. Én csalival (cső, egyik végén zárt és felcsalizott) fogtam meg a szökevényt, megvárva, míg bemegy. Este hamar előjön, ha csendben kivárjuk. A cső végét befogva már meg is van.
|