Összefoglaló Szabó Imre környezetvédelmi miniszter-jelölt meghallgatásáról
Környezetvédelmi Bizottság, 2008. április 29.
I.
Szabó Imre körülbelül tíz perc alatt foglalta össze életpályájának ismertetését és jövendő terveit. A Környezetvédelmi Bizottságnak 1998-2000 között és 2006 óta tagja. A bizottság tagjai közül az első miniszterjelölt. Ha megválasztják, a rendszerváltozás utáni tizedik környezetvédelmi miniszter lesz.
A nyolcvanas években az úttörőszövetségben a sport, a táborozás, a turisztika, valamint a környezet- és természetvédelem felelőse, az – azóta megszűnt – iskolai vándortáborok főszervezője. 1987-től a Magyar Természetbarát Szövetség főtitkára, 2007-től elnöke. 1994-től a Wesselényi Miklós Ifjúsági és Szabadidősport az Egészséges Életmódért Közalapítvány tagja, 1997-től 2000-ig elnöke. 1996-2002 között az MSZP környezetvédelmi tagozatának vezetője volt. A 2002. évi önkormányzati választásokon Pest Megye Közgyűlésének elnökévé választották. Ugyancsak 2002 őszétől a Pest Megyei Területfejlesztési Tanács és a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács elnöke. A 2006. évi országgyűlési választásokon Pest megyei területi listán szerzett mandátumot.
Miniszteri tevékenysége során a Persányi Miklós és Fodor Gábor által megkezdettek folytatását célul tűzve, nyugodt, szakszerű, kiegyensúlyozott munkát szeretne. Célja az is, hogy a társadalmi egyeztetéseket kiszélesítve, a minisztérium terveit, előterjesztéseit és intézkedéseit konszenzus övezze.
Azonnal hozzákezd néhány rendezetlen vagy befejezetlen ügy megoldásához. Ide tartoznak a vagyonátadás, az erdő-ügyek, a Natura 2000 területek áttekintése és korrekciója, az EU fejlesztési pénzekkel kapcsolatos teendők, a hatóságok megerősítése, az átlátható, egységes és ügyfélbarát ügyintézés elősegítésére.
Vannak korábbi személyes érintettsége folytán számára fontos területek: a zöldút programok, az ökológiai folyosók kialakításának gyorsítása az élőhelyek hathatós védelme érdekében; a hajdani iskolai vándortáborok mintájára oktatóközpontok létrehozása a természet tiszteletére nevelés érdekében, a parlagfű-mentesítés.
A most következő átmeneti időszak után következő fontos ügyek a Vásárhelyi program felülvizsgálata és gyorsítása, az illegális színesfém kereskedés elleni teendők, a zöld-ombudsman feladataira alkalmas személy megtalálása.
II.
Nagy Andor (KDNP) előre jelezte, hogy korábbi jó személyes bizottsági együttműködés ellenére nem szavaz igennel, a jelenlegi politikai helyzetre tekintettel. Kérdései: a kötelező környezetvédelmi biztosítás megindult ügye folytatódik-e; mi lesz a zöld adózás sorsa; Dióssy László szakállamtitkár maradhat-e politikai szervezetben betöltött vezető szerepe ellenére; lesz-e felülvizsgálat a Natura 2000 területekről; mi történik az erdőkkel, privatizáció következik-e, vagy maradnak állami tulajdonban.
Orosz Sándor (MSZP) külön kérdést nem tett fel. Felhívta a figyelmet arra a jelen helyzetben fontos tényre, hogy a környezetvédelem kisebbségben van, és mindig is kisebbségben volt a kormányzatban. Ám sokszor értek el sikert is, olyan ügyekben, amelyeket ötpárti konszenzus övezett. Javasolta a miniszterjelöltnek, hogy ilyen ügyekkel foglalkozzon.
Fülöp István (FIDESZ) szabolcsi illetősége folytán a Vásárhelyi terv továbbfejlesztésének lehetőségét kérdezte, illetve azt, hogy támogatja-e, hogy a jelenleg csak vizes célokat szolgáló terv komplex vidékfejlesztési tervvé alakuljon. Érdeklődött az ivóvízjavító program további alakulásáról, amely a Vásárhelyi tervvel is összefüggésben nagy fontosságú a térség számára. Kérte, hogy támogassa a megyei hulladékprogram folytatását.
Rétvári Bence (FIDESZ) a pesti légszennyezettség csökkentése érdekében kialakítandó zöld zónákról tett fel kérdést, Fodor Gábor erre ígéretet tett, ám a megoldás még várat magára.
Szili Katalin az Országgyűlés elnöke, aki a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács elnöke, meghívta a miniszterjelöltet a Tanács munkájába. Útravalót adott, hogyan érvényesítse az új miniszter a környezetvédelmet a szektorpolitikákban. Legfontosabbként az együttműködést és a konszenzusteremtést jelölte meg.
Bányai Gábor (Fidesz) a Homokhátság ügyének előremozdítása érdekében tett fel kérdéseket, és fogalmazott meg javaslatokat. A Fidesz még nem látta a víziközmű törvényt, amellyel kapcsolatos általános félelem, hogy a vízügy „szétszedése” és a vízi létesítmények privatizációja fogja követni.
Józsa István (MSZP) rossznak tartja a jelenlegi együttműködést a civil szférával, túl sok a formális elem, az érdemi tevékenység kevés. Ezt mindenképpen javítani kell, jónak látná, ha új korszak kezdődne az együttműködésben.
Katona Kálmán (MDF) négy kérdést tett fel: lesz-e és mikor víziközmű törvény; kell-e világörökség törvény; mi fog történni az erdők védelmében; hogyan erősítik a hatóság ellenőrző tevékenységét.
III.
A válaszok részben közvetlenül a kérdezőnek szóltak, részben témánként összevontan történtek.
A zöldadózás megindult fejlesztését szükségesnek tartja, azonban csak átgondolt lépésekre kerülhet sor, amely nem terheli indokolatlanul az adózókat.
Az erdő nem „üzem”, Magyarországon különösen nem, hanem védendő érték. Erdőterület privatizációjára csak kivételes esetben kerülhet sor.
Dióssy László szakállamtitkár tevékenységéről kizárólag szakmai szempontok alapján történik döntés. Korábban, mikor megyei elnök lett, hasonlóan járt el a megyénél dolgozó fideszes vezetők esetében, akikkel azután végig jó munkakapcsolatban maradt.
A Vásárhelyi tervvel kapcsolatos fejlesztésekben a holtpontról egy önálló programiroda létrehozásával lehetséges kimozdulni.
A Homokhátság problémáinak mielőbbi megoldásához igyekszik megtalálni a forrásokat.
A pesti légszennyezettség csökkenthetőségét az M0 befejezése növelni fogja, mert lehetővé teszi a nehézjárművek teljes kitiltását a belső területekről. Szükségesnek tartja, hogy létrejöjjön a már régebb óta szorgalmazott budapesti közlekedési szövetség, amely az összes szempont együtt-kezelésével oldhatja meg a közösségi közlekedés jelenleg igen súlyos problémáit.
IV.
A bizottság 10 igen és 8 nem szavazattal, 1 tartózkodás mellett fogadta el a miniszterjelölt beszámolóját.
|