Gondoltam, utána nézek mi az igazság a Magyar Gárda körül. A legnaprakészebb helyen a honlapjukon. Elég belenézni a fórumokba és máris látni a tényeket. Segítő szándék vezeti őket? Lehet. Remélem. De megdöbbentem a gyűlölködés ilyen mélységén. Nem tudom, hogy ez hová vezet, de gyűlöletből, csak gyűlölet lesz. Boldogság soha. És ha valakit a gyűlölet mégis boldoggá tenne, akkor már nagyon, de nagyon nagy baj van ebben az országban.

NEM LEHET SENKIT SEM SZÁRMAZÁSA, VAGY HOVATARTOZÁSA SZERINT MEGÍTÉLNI. AKÁR MAGYAR, AKÁR ROMA, AKÁR MELEG, AKÁR AKÁRKI.

Száraz, fekete meneteléssel sem szűnnek meg az ellentétek. Előbb vagy utóbb vér fog folyni, utána mindenki egymásra mutogat majd, és a forróvérű fiatalok már csak akkor fogják fel mit is tettek, vagy mit okoztak. De akkor már késő lesz.

A fekete egyenruha tovább feszíti az ellentéteket, hozza felszínre az eltérő gyökereket. Még azok lehetőségeit, megbecsülését is elveszik, akik aztán abszolút nem szolgáltak rá. Általános gyűlölet, elvakult érzelmek, ez ma a Magyar Gárda szerintem. Hiába menetelnek fegyelmezetten, hiába áll hozzá sokuk segítő szándékkal, ha egyszer megjelenésük félelmet vagy gyűlöletet kelt az emberekben. Másképp, más indíttatásból, más megközelítéssel, más jelképpel, más szemlélettel többre mennének.

NEM A MAGYARSÁGUNK A LÉNYEG, HANEM AZ EMBERSÉGÜNK. AZ, HOGY IGYEKSZÜK JOBB EMBERRÉ VÁLNI. PÉLDÁT KELLENE INKÁBB MUTATNUNK, NEM PEDIG ELRETTENTENI.

Lehet, nem leszek népszerű. Nem is ez vezérel. Amit írtam, pont az történik most az országban. A politikai vezetés élen jár ebben, mást nem is látunk tőlük. Elérték azt, hogy az országot megosztották. Bőrszíntől függetlenül utálják egymást az emberek.

Hogy vidéken iszonyúak a körülmények? Igen azok. De további gyűlölködéssel nem lehet megoldani. Nem is a mi feladatunk lenne...... A rendszerváltás óta egyre csak romlott a magyar-cigány ellentét. Most már ott tartunk, hogy legszívesebben halomra ölnénk egymást. A környezetemben is hallok szélsőséges megnyilvánulásokat, én mégsem osztom őket. Innen már nagyon nehéz a visszaút. Több nemzedék kell, hogy ez rendbe jöhessen. De egyik fél sem próbál közeledni. Én ahhoz a kisebbséghez tartozom, aki nem bőrszín alapján ítél meg másokat, hanem tetteik alapján. Ezért ellenzem az általánosított gyűlöletkeltést. Ennek semmi értelme. Elérjük USA egykori négerüldöztetési szintjét, ahol szabadon gyilkolhattak emberek. Szerintem ezt azért nem kellene. Itt főképp az a baj, hogy "kedves" kormányunk pont ezzel nem foglalkozik, nem törődik vele. Mire észbe kapnak, már teljesen kezelhetetlen lesz a helyzet (vagy már most is az).

A gárdisták csak olaj a tűzre. Ne csodálkozzanak azon, hogy ellenségesen reagálnak az emberek, ha megjelenik valahol az árpád sávos zászló. Bennem sem kelt bizalmat.

Harcolni inkább azért kellene, hogy az elmaradott vidéken jobbak legyenek a körülmények, elcsendesedjenek az ellentétek, csökkenjen a nyomor.

Hosszú folyamat ez, épp ezért senkinek sem érdeke ezt rendbe rakni. Most csak a gyűlöletkeltés a lényeg, mert minket, civileket ezzel lehet igazán irányítani. Hogy az ország egy gazdasági káosz, kit érdekel?!! Le lehet verni a romákon minden keserűségünket, ahogy ők is kiélhetik rajtunk minden gyűlöletüket.

Elég szétnézni a közel-keleten, az arab szélsőségesek között. Ők is elindultak valahonnan és már nem tudnak megállni.

De amíg ide elértünk, eltelt majd 20 év. Ennek a 20 évnek a következményeit isszuk most. Mert a felzárkóztatással nem törődött senki. Igazi rendszerváltás nem történt, csak szabad rablás. Kik közel voltak a tűzhöz, jól megtömték a zsebüket. Azzal a népréteggel, akiknek igencsak sok segítség kellett volna a váltáshoz, az alkalmazkodáshoz (és itt nem csak a cigányságra gondolok), nem törődött senki. Mikor egyszerre megszűnt a kötelező munka, rengeteg roma származású és magyar ember vált hajléktalanná (bezárt munkásszállók), került reménytelen helyzetbe. Hiszen az addig munkát adó gyárak sorra bezártak, és ők szakmai végzettség nélkül az utcára kerültek. Nagyrészt belőlük kerültek ki a megélhetési bűnözők és hajléktalanok, illegális lakásfoglalók, ügyeskedők stb.

Miután az ipart letarolták, jöhetett a mezőgazdaságunk tönkretétele. Itt is sok munkahely lehetetlenült el, bezárt, kiárusított tsz-ek stb. A képzetlen emberek, akik csak a kapáláshoz, vagy gyümölcsszedéshez értettek, elvesztették még a reményüket is a megélhetéshez. Nagyon sok falu szegregálódott, vált kiszolgáltatottá. Nem hallottam még olyanról, hogy ilyen községek mellett próbálnának munkahelyeket teremteni. Pedig nagyon sok ember választaná a munkát, ha lehetőséget, egyenes beszédet, segítő szándékot kapna. Az a baj, hogy még esélyt sem kapnak. Marad a bűnözés, a segély, a rengeteg gyerek után járó szociális támogatások, a csalás, a lopás stb. A gyerekek ebben nőnek fel, ezt látják, ez a természetes nekik, s mivel a szüleikről vesznek példát, hát ezt fogják ők is tenni. A gyűlölet gyermekei minkét oldalon. Senki nem kéri számon az óvodát, az iskolát, pedig ott megismerhetnék a világ másik oldalát is. Már felnőtt egy ilyen nemzedék.

Ez a probléma már túlnőtt rajtunk, sokkal összetettebb, mint elsőre látszik.

Megint csak oda lyukadok ki, hogy jelenleg nincs egyetlen párt sem, akinek azt mondhatnám, hiszek neked, rád szavazok, te értünk akarsz dolgozni, nem saját zsebre. Te a legsúlyosabb problémákat akarod orvosolni, nem pedig széfet akarsz a kórházakba stb. Ebben kellene gondolkodni. De itt megint csak összefogás kellene, az pedig ebben az országban nincs.

Azt a szót, hogy empátia, nem sokan alkalmazzák. Anno gyerekkoromban teljesen természetes volt kb. 14-15 éves koromig, hogy nem néztem a különbségeket, aztán a felnőttek tönkretették az addigi naiv világképemet, szembesültem az ellentétekkel. Sokszor elragadott engem is az indulat, megcsapott a gyűlölet szele. Tudtam gyűlölni. Aztán megszülettek a gyerekeim, és teljesen más szemmel kezdtem nézni a világot.

Most értettem meg újra igazán, hogy úgy kell szétnézni a környezetemben, hogy megpróbálom megérteni mások helyzetét, az okokat. A két nézőpont találkozásánál, a kettő között van az igazság. Valahol ott kell legyen, legalábbis reménykedem benne.